Újrakezdés vagy újba kezdés?

Síránkozunk, hogy nem jó. Százszor ordítjuk, hogy "elég volt!", aztán szépen lehiggadunk és minden ugyanúgy megy tovább. Kifogásokat gyártunk, magyarázkodunk, sírunk mártír arccal, miközben újrakezdhetnénk valahogy másképp. A munkahelyváltás, a költözés, a házastárs elvesztésének gondolatától szinte mindenkinek görcsberándul a gyomra, mert ismeretlen területre tévedni senki sem szeret. Ezért az emberek többnyire a szokásaik, félelmeik rabjaként élik az életüket. Megfosztják magukat a fejlődés vagy épp egy boldogabb élet lehetőségétől. Pedig az újdonság varázsa nagyon is jól hat ránk! A megújulás mellett több érv is szól. Agyunk például kifejezetten szereti  az új ingereket, mert  hatásukra dopamin szabadul fel. A teljes változatlanságtól elfásulunk, lelassulunk, depressziósak lehetünk, romolhatnak a mentális képességeink is. Eltunyulunk és az agyunkat is egyre nehezebb  aktivitásra bírni. Az újra és újbakezdés ráadásul gyakran  addig soha nem tapasztalt energiákat szabadít fel, rejtett képességeket hoz a felszínre. A másik érv jóval prózaibb: akiből ugyanis hiányzik a rugalmasság, a flexibilitás, az manapság menthetetlenül lemarad  és alulmarad. Az "én nem változom, változzanak ők", nyilvánvaló, hogy zsákutca.
Az újrakezdés viszonylag hosszú folyamat. A változás igényének megszületésével indul. Az addig félresöpört gondolat a változtatással kapcsolatban  újra és újra felmerül, majd jön az elhatározás... ezután pedig a cselekvés. Ki kell lépnünk a meglévő komfortzónánkból és az , hogy sikeresek leszünk-e vagy sem, az a hozzáállásunkon múlik.

-LaM-