Szívesen nyúl az ízléses testhez

Életemben először és egyelőre utoljára maszott' egy nő, az asszonyt leszámítva.
Porckorong sérv miatti derék/alatti fájdalom, isiász...

Amikor mondtam a kollégáknak, hogy hova írtak ki, felzúdulás...

Első és sokadik érzés: valami fantasztikus latin típus fogad. Csak egy szál gatyesz (rajtam), - csak diszkréten tologatta aztán lejjebb - a krémeknek, ultrahangos, vibrációs segédeszközöknek.

Akkoriban (is) sportoltam, -megbámulták a seggem a csajok a Balcsin- így pont lehetett érezni azt a finom vibrációt az ujjaiban, a tenyerében és a hangjában, amit az (akkori) fazonom, bőröm kiváltott benne.
Óvatos, humoros dumámra viszont semmi ugrás.
Nem vittem túlzásba, így mindig nagyon kedvesen mosolyogtunk oda-vissza egymásra, bárhol, bármikor találkoztunk.

Egy vica versa (nyelv) masszázst, uram-bocsá egy facesittinget őrjöngve bevállaltam volna nála.
Éreztem, hogy bír, a sok petyhüdt ember mellett, nem mindegy kit maszol', de ennyi volt nála és nem több.

Akkor tanultam meg, jöttem rá: Egy masszőz is ember, de nem "kurva", akár, egy masszőr nem feltétlen homi, ha egyszer az átlagnál szívesebben nyúl egy ízléses testhez.

Ó, édes istenem, Marika...
Semmi sem volt, mégis szép volt, mégis emlék!